Vannak akik csalódnak Istenben és vannak akik nem vallják be. Legyünk őszinték nem
mindég úgy alakulnak a dolgaink ahogy azt elvárjuk, vagy ahogy egyes prédikátorok ígérik. Sok
keresztény válik frusztrálttá, mert először elkezdik magukat kárhoztatni, hogy biztos valamit
rosszul csinálnak, talán nincs elég nagy hitük vagy valami rejtett bűn van az életükben. Erre még
rátudnak segíteni illemtelen, szuper szellemi testvérek is akik ugyancsak ezt erősítik meg
bennük. Ezt az önmarcangoló időszakot előbb vagy utóbb felváltja egy fura érzés, de erről már
csak nagyon kevesen mernek beszélni.

Vajon Isten hibás a kudarcaimért? Vajon tehetett volna többen az érdekemben? Ilyen és ehhez
hasonló kérdéseket feszeget a szerző.
Philip Yancey közkedvelt író szerte a világon, könyvei eddig 15 millió példányszámban
keltek el. Műveiben mindég a határokat feszegeti, a dolgokat megpróbálja több oldalról
megközelíteni. Nem akarja megmondani a tutit, a célja inkább az, hogy rávegye az olvasóit a
gondolkodásra és a szent írás mélyebb tanulmányozására.

Ezt a művét egy érdekes beszélgetés előzte meg egy teológus tanhallgatóval, aki a
diploma munkáját Jób könyvéből írta. Philipet megrázta, hogy mire lediplomált volna az új
ismerőse, teljesen ateistává vált. Az ok, amiért elfordult Istentő a sorozatos csalódások voltak
amelyen rövid időn belül ment keresztül. Richard, az egykori teológus tanhallgató elmondta,
hogy többször is kérte Isten beavatkozását az életébe, de ez nem történt meg. A következtetés
pedig az volt, hogy Isten nem létezik, vagy ha pedig létezik, akkor nem szereti őt, ebből pedig az
következik, hogy Ő nem jó és ilyen Isten pedig nem akar szolgálni.

A könyv szerzőjét teljesen lesokkolta ez az eset, ezért teljesen félrevonult Colrádói házába
válaszokat keresve a felmerült kérdésekre. Két hét alatt teljesen elolvasta az egész szentírást,
ennek a tanulmányozásnak az összegzése ez a könyv.

Művében Ádám és Éva történetével kezdi és végigveszi a szentírás fontosabb személyeit,
eseményeit és megvizsgálja, hogyan változott az Isten és ember kapcsolata az évezredek
folyamán. Megvizsgálja hogyan jutott el az emberiség az édenkerti ideális kapcsolatból oda,
hogy az Ó szövetség végén, már egy rejtőzködő Isten látunk. A szerző természetesen nem áll
meg itt, hanem beszél az Újszövetségről a mint “csúcspontról” amelyben az ember újra közel
kerülhet Istenhez.

A könyv végén a szerző nagyon érdekes megállapításokra jut, amiből már lehet következtetni
arra, hogy miért érezzük néha azt, hogy Isten nem hall bennünket, vagy ha hall, akkor miért nem
válaszol.

A könyv talán egyik legfontosabb gondolatát a következő igeszakasz adja legjobban vissza:
Ézs 54:6-8 Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú
asszonyt; ezt mondja Istened: Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal
egybegyűjtlek; Búsulásom felbuzdultában elrejtém orcámat egy pillantásig előled, és örök
irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad.

Különösen azoknak ajánlanám ezt a könyvet, akik megkeseredtek a keresztény életük
folyamán, vagy olyan sérülések érték, aminek következtében eltávolodtak Istentől illetve a
gyülekezettől. Azt kihangsúlyoznám, hogy a szerzőnek nem az a célja, hogy egy édes sziruppal
leöntött habos tortát szolgáljon fel, ami egy rövid időre feledteti a problémát, de a tüskét nem
távolítja el a bőr alól. Tehát ne egy motivációs könyvre számítsunk, ami elolvasása után nagyobb
kedvünk lesz valamit csinálni, hanem inkább a könyv írója igyekszik rámutat arra a tényre, hogy
nem csak nekünk vannak érzéseink, hanem magának Istennek is. Megpróbálja Isten
szemszögéből bemutatni a földi (bibliai) történelem alakulását és hát lássuk be ez az időszak alatt
Istent több negatív élmény érte, mint pozitív az emberiség részéről.

A könyv nagyon olvasmányos, hisz a szerző szinte kézen fogva vezet bennünket ezen az
eseményeken és mire a könyv végére érünk, sok mindent másképp fogunk látni.