„Akinek van miért élnie, szinte minden hogyant kibír.” – Friedrich Nietzsche

A jól elvégzett munkáért néha cigarettát lehetett kapni. Soha senki nem szívta el a kapott cigarettát, mert azt egy tányér levesre tudta elcserélni. Ha azt láttuk, hogy bajtársunk cigarettát szív az egyet jelentett: feladta, nem bírja tovább és szeretné az utolsó napjait „kiélvezni”.

Frankl a második világháború alatt négy koncentrációs tábort is túlélt, többek között Auschwitz-t is. Megtapasztalta az ott uralkodó embertelen gyötrelmeket, elveszítette szeretteit és mindezek ellenére sikerült túlélnie. Szavaival élve: ha értelmet adunk az életünknek, akkor a szenvedés sem hiábavaló, mivel a szenvedés is az élet része. Viktor a saját tragikus élményeit felhasználva létrehozza saját terápiás módszerét, a logoterápiát, amelyre a pszichoterápia harmadik bécsi iskolájaként tekint.

A „Mégis mondj igent az életre!” nem a tábori élet megpróbáltatásait és szörnyűségeit hivatott bemutatni, hanem a táborlakókra fókuszál. Arról olvashatunk, milyen hatással voltak a különböző események a rabokra, hogyan élték meg az igazságtalanságot, kiszolgáltatottságot és a reményvesztést. Milyen külső és belső tényezők játszottak szerepet abban, hogy kapaszkodjanak az életbe vagy eldobják azt.

Frankl a foglyok tábori életének és lelki reakciójuknak három fázisát írja meg a könyvében. Az első fázis a táborba való felvétel. Ebben a szakaszban olvashatunk az egyént érő sokkról, amikor tudatosul benne a sorsa. Utána jelentkezik a kegyelem-kényszerképzet, amikor a halálraítélt biztos benne, hogy az utolsó pillanatban kegyelmet fog kapni. Amennyiben nem került rögtön gázkamrába vagy nem követett el öngyilkosságot, az illúziói lassan elillannak.

A második fázis maga a tábori élet. Nyomon követhetjük, hogyan fojtják el a rabok az érzelmeiket, hogyan válnak közömbössé az őket körülvevő szörnyűségekre. Megismerhetjük továbbá a foglyok álmait, meditációit, vallási és politikai érdeklődéseiket, de még azt is hogyan képesek a humorra és a művészetre a tábori életük során. Mindezek segítenek megtalálni az értelmet a szenvedésbe és az életbe. Az utolsó és egyben lezáró fázis pedig a táborból való szabadulás. Tévesen gondolnánk, hogy a szabadulás pillanatára az öröm és a megkönnyebbülés jellemző. Az ilyen súlyos lelki terhek alatt deformált egyén már nem úgy látja a valóságot, ahogyan azelőtt.

A könyv olvasása során nem csak a foglyok testi és lelki kínjaival ismerkedhetünk meg, hanem a legapróbb, legalapvetőbb emberi motivációkkal és mozgatórugókkal is. Ezen ismereteket pedig mindannyian felhasználhatjuk ahhoz, hogy célt találjunk az életben és a szenvedésben egyaránt, hogy álljunk elébe a megpróbáltatásoknak, vállaljuk fel magunkat és mondjunk egy határozott igent az életre.

#pszichológia #pszichoterápia #életfilozófia #egzisztencializmus #holokauszt #koncentrációs tábor